Annyira jól mulattam!
A háttérben dörzsölgettem a kezem, miközben mit sem sejtő áldozataim besétáltak a csapdámba.
Na jó, valójában fogalmam sem volt, hogy ilyen mókás fordulatot vesznek majd az események, de ha lett volna, most elmondhatnám, hogy valójában csalinak dobtuk be Boda Dávidot, a Csanádpalotán szomorkodó kamaszfiút, aki bajnoki focimeccsre vágyik.
Igen, hogy aztán “ráharapjanak” a dologra a nagykutyák, és egymásra licitálva jótékonykodjanak.
Emlékeztek a Macskafogó című rajzfilm utolsó jelenetére? Amikor a vérmes macskák megszelídülnek: kiderül, hogy a páncél mögött érző szív, satöbbi, satöbbi, és a megtisztulás után az egykori egérvadászok gombolyaggal a réten játszanak boldogan.
Hát így éreztem magam, amikor becsapódott az első focis levél, majd a második is a 33 kívánság postaládájába.
Én meg Egéristen voltam az Egérmennyországban, és fentről mosolyogtam lefelé.
De hogy érthetőbb legyek: az akció első hetében a Fradi (pontosabban FTC), másodikon az Újpest FC e-mailje landolt nálunk. Mindketten segítőnek jelentkeztek – egymásról mit sem tudva persze. Mindketten Boda Dávidot szeretnék vendégül látni: kisfiút a nagypályások között. Mint mondják: mindig is fontosnak tartották a hátrányos helyzetű fiatalok támogatását.
Nekem egy ilyen Fradi-Újpest összecsapás nagyon is tetszik. Körülbelül olyan ez, mintha két nehézfiú azon igyekezne, ki vigye az öreg néni kosarát.
Nos, ugye hogy lehet jobb a világ?
Kommentek