Szörnyen korán kellett kelnem (mármint a szabadnaphoz képest), de ezért megérte: képzeljétek, a Rádió17 készített velem interjút a 33 kívánságról (majd megpróbálom nektek megszerezni a felvételt). Orbán Zoltán riporter-szerkesztő hívott fél nyolc körül, persze én már hattól nem tudtam aludni…
Elég izgalmas volt, mert azt mondták, felvételről megy majd, persze mikor felhívott és azt mondta: akkor két perc múlva kezdünk, rákérdeztem és mondta, hogy ja, igen, bocs, de mégis élőben megy! Huhh. Nagyon nem szeretek közönség előtt beszélni, és nem véletlen: képes vagyok hosszú másodpercekre (igen, az akkor nagyon hosszú tud lenni) leblokkolni, ilyenkor cikáznak bennem az előre átgondolt mondatok, a végén hadoválok valami egészen mást, de eddig azért mindig kijöttem valahogy a dologból.
Állítólag most is szépen sikerült elmondanom a hallgatóknak, miről is szól ez a mi 33 kívánságunk (bár asszem, olykor nem a riporter kérdésére válaszoltam – akárcsak egykor (jó rég) a suliban).
Kommentek