Ezen a héten sok dolgunk lesz, de csupa klasszság.
Meg kell szerveznünk egy vidámparki napot és egy hajókázást: a következő hétvégén ezek a kívánságok a sorosak.
Jó, persze, alapvetően a NYTO szervezi a dolgokat (vagyis a nyertes teljesítő olvasónk), de nem engedjük el senki kezét, sem az övékét, sem a gyerekekét, sem a szüleikét, sem az alapítványos kapcsolattartókét, sem a… huhh… és nemcsak azért, mert egyedül nem boldogulnának (dehogynem, sokan tök jól összebarátkoztak már telefonon), hanem mert együtt kezdtük, együtt csináljuk végig – ezt minden résztvevő így érzi, úgy veszem észre.
Na de azért segíteni is kell egy kicsit, mert amit szépen megálmodtunk papíron, az naná, hogy nem olyan egyszerű a valóságban, mert az egyik gyerek lebetegszik, a másik szülei megmakacsolják magukat és dehogy mehet a gyerek “fel Pestre biliárdozni”, a másik meg mégis inkább valami híres emberrel találkozna, a negyedik vinné a tesóit is… ne tudjátok meg.
Vagyis dehogynem, tudjátok csak meg, küldöm a beszámolókat, mert amúgy nekem tetszik ez így: nem egy rózsaszín vattacukor-felhőben élünk, az emberek bizony ilyenek: az egyik nagyon örül a legkisebb dolognak is, a másik elgondolkodik, hogy mit is kérjen még, az egyik páros rögtön megtalálja a hangot, mások meg elbeszélnek egymás mellett. Mint az életben – még ha ez a 33 kívánság nevű életke is.
Kommentek