Azt még nem is meséltem, milyen jó kis sztorik adódtak egy-két teljesítésen. Van két kedvencem az utóbbi időből:
Tudjátok, repülni vitték Patrikot, a gyengénlátó kisfiút. Nem is akármilyen helyre, a Szidónia kastélyszálló melletti reptérre. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert a repülés után persze jött egy ebéd (a legtöbb felajánlónk volt olyan drága, hogy az élményprogram mellett ennivalóval is kínálta a gyerekeket, sőt, többeknek eszükbe jutott, hogy ajándékkal is készüljenek), szóval jött az ebéd, amihez már előre, telefonon megérdeklődték, mit kívánna Patrikunk, mit készítsen neki a luxusszálló séfje. Patrik pedig krumplis tésztát rendelt… Úgyhogy aznap a teljes személyzet nagy krumplistészta-partit csapott…
Azért a történetért is odavoltam, amikor Eszterhai Zsolti és tesója (a két nagyfiú) lovagolni ment, nagyon messze utaztak, olvasónk vitte őket a kocsiján. Már hajnalban ott volt értük, és éjfél körül értek haza, mert alig akarták ott hagyni a lovakat. Napközben egy gyorsétteremben ebédeltek, ahol a fúk egymásra néztek a választásnál: vajon melyik játéknak örülne kisöccsük (merthogy a harmadik fiú még pici, otthon maradt). Szóval a srácok ez alapján választottak menüt. De ez hagyján, a teljesítő, Éva azt meséli, hogy mikor végre az egész napos programból és a hosszú útról hazaértek és jöttek-mentek a lakásban, egyszer csak azt látja, hogy a legkisebb fiú egy zacskó sült krumplival a kezében járkál. A két bátyja félretett neki a részéből és egész úton őrizgették…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: