<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>33kívánság</provider_name><provider_url>https://33kivansag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>nok lapja cafe</author_name><author_url>https://33kivansag.cafeblog.hu/author/nok-lapja-cafe-2/</author_url><title>A matekóráknál is rosszabb (de azért jó)</title><html>Szörnyen korán kellett kelnem (mármint a szabadnaphoz képest), de ezért megérte: képzeljétek, a &lt;a href=&quot;http://www.radio17.hu/index.php&quot;&gt;Rádió17&lt;/a&gt; készített velem interjút a 33 kívánságról (majd megpróbálom nektek megszerezni a felvételt). Orbán Zoltán riporter-szerkesztő hívott fél nyolc körül, persze én már hattól nem tudtam aludni...
&lt;!--more--&gt;Elég izgalmas volt, mert azt mondták, felvételről megy majd, persze mikor felhívott és azt mondta: akkor két perc múlva kezdünk, rákérdeztem és mondta, hogy ja, igen, bocs, de mégis élőben megy! Huhh. Nagyon nem szeretek közönség előtt beszélni, és nem véletlen: képes vagyok hosszú másodpercekre (igen, az akkor nagyon hosszú tud lenni) leblokkolni, ilyenkor cikáznak bennem az előre átgondolt mondatok, a végén hadoválok valami egészen mást, de eddig azért mindig kijöttem valahogy a dologból.

Állítólag most is szépen sikerült elmondanom a hallgatóknak, miről is szól ez a mi &lt;a href=&quot;http://www.nlcafe.hu/33kivansag/&quot;&gt;33 kívánságunk&lt;/a&gt; (bár asszem, olykor nem a riporter kérdésére válaszoltam - akárcsak egykor (jó rég) a suliban).

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>